Forrás: Páll Tibor – Munkavédelmi helyzetelemzés 2020-2021 (avagy a munkavédelem VALÓS nemzetgazdasági jelentősége és társadalmi kapcsolódásai)

„Vajon elengedő-e továbbra is csak magával a szűkebb értelemben vett munkavédelemmel foglalkozni, annak befogadó és a működéséhez alapot adó biztosító közeg – a társadalom – ismerete, fejlesztéséhez tevőleges hozzájárulása nélkül?”

Többek között a fenti kérdéssel vezeti be az olvasót a szerző abba a világba, amit mi – munkavédelmi szakemberek – nap mint nap megtapasztalunk, de a velünk együtt dolgozó és kapcsolatban lévő más szakemberek talán kevésbé. Igen speciális terület a miénk, hisz nem csak egy szakmát űz az adott szakember, hanem eközben próbál az egyénekre is tudatformáló hatással lenni, miközben az ő szakmájára az egyének – és így a társadalom – aktuális tudatossági szintje van erősen hatással. Ez mindig az egyenlet része marad. Hiába vezetnek be új jogszabályt vagy módosítják a meglévőt, emiatt János, az esztergályos vagy Gábor, az ügyvezető nem lesz tudatosabb személy, legfeljebb tudatosan viszolyogni fog az ellenőrzést végző Hatóságtól. Különbség van a „be kell tartanom” és a „be szeretném tartani” mentalitás között, ez viszont egy következő bejegyzés bővebb témája lesz.

Tények

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik büszkén hangoztatják, hogy csak azért sem tartják be a jogszabályokat így „kvázi sportot űznek” a jogszabálykerülésből. A mai magyar társadalom mentalitására, jogszabályokhoz hozzáállására jellemző tünet ez. A társadalom fő szemlélete, gondolkodásmódja alapvetően meghatározza a társadalomban élők jellemző mentalitását, így a munkáltatókét is. Vajon mennyit ér egy tiltó szabály, ha nem tartja be senki? Mennyit ér ez a szabály, ha a tiltás közel tét nélküli (pl. Tilos fűre lépni!) és mennyit akkor, ha ez a tiltás egy személy életére és egészségére lehet hatással (pl. Működés közben a gép burkolatát eltávolítani tilos!)?

Az Európai Régióban a munkával összefüggő megbetegedések és balesetek költségei – többek között a kezelés, a táppénz, a rehabilitáció, a kártérítés – komoly veszteségeket okoznak. Egy szakmai tanulmány szerint jelentős a szórás, de pl. Finnországban 2,9%, Németországban 3,5%, Hollandiában 3,5%, Olaszországban 6,3%, Lengyelországban 10,2% GDP arányos veszteséget szenvednek a nemzetgazdaságok. Összegezve az EU-átlagban évente 3,2 – 3,3% GDP arányosak ezek a veszteségek. Ha ez az összeg az európai gazdaságban maradna, akkor nem 1% körül lenne az EU éves növekedési üteme. Az európai átlaghoz képest inkább a kb. lengyel fejlettségi szintű gazdaság és berendezkedés azt engedi sugallani, hogy a helyzet a hazai munkavédelemben magasabb GDP arányos veszteséget produkál a magyar nemzetgazdaságnak, mint az összeurópai uniós átlag, ami komoly betegségteher a társadalom egészére és a nemzetgazdaság teljesítőképességére nézve.

Kifejezetten nagyon optimista becslést megengedve, évi 5-6% GDP arányos veszteséggel nyugodtan lehet kalkulálni. Az évi kb. 5% veszteség megfordítva azt jelenti, hogy 20 évente 1 teljes évnyi GDP veszik el a magyar nemzetgazdaság, és ezáltal a hazai társadalom számára, gyakorlatilag generációnként az ország 1 évnyi teljes termelése veszik el.

Következtetések

Amit mindenképp meg kell érteni, a munkáltatói szinten meghozott vagy elmulasztott munkavédelmi intézkedések és azok következményei rendszerint társadalmi szintre hatnak vissza, ezért mindenképp szükséges a vonatkozó jogszabályok betartatása, amelynek első számú felelőse a mindenkori munkavédelmi hatóság.

Hónapról hónapra, évről évre tapasztalható, hogy a hazai illetékesek (egyre gyorsulni látszó ütemben) módosítják a szakmai jogszabályokat. Sokszor csak a „saláta” törvények hivatkoznak és mutatnak rá a módosulásokra. Felmerül a kérdés, vajon mire alapozzák a változtatásokat? Vajon van valamilyen felmérés a hatályban lévő jogszabályok hatékonyságáról? Vajon a változtatásokról döntő illetékesek rendelkezésére állnak az éppen aktuális helyzetet alaposan átfogó és elemző tanulmányok, amelyek alapot ad(hat)nak a módosításokra vagy egyenesen szükségessé teszik azokat?  Lehet, hogy léteznek ilyen tanulmányok, de hivatkozni még egyetlen illetékes sem hivatkozott rájuk, sőt, utalás sem történt a meglétükre.

A magyar kormányzati szervek hosszú ideje jellemző protokollja a társadalom önkéntes jogszabálykövetésének elmaradására – a betartatás hatékonyságának fokozása helyett – a még szigorúbb jogszabályok meghozatala. Általánosan elmondható, hogy a társadalom reakciója erre a még kevésbé jogkövető magatartás, amelyre a jogalkotók újabb és újabb szigorodó jogszabályok megalkotásával válaszolnak, kiváltva ezzel az egyre kevésbé jogkövető társadalmi mintákat és válaszokat.

Lassacskán tudatosul bennük a hatósági jelenlét hiánya, azaz amelyik munkáltató csak a hatósági ellenőrzések okozta félelme miatt foglalkoztatott munkavédelmi szakembert (munkabiztonság + foglalkozás egészségügy), most már egyre kevésbé hajlandó erre. Ennek a folyamatnak már most is érzékelhető következménye van. Munkavédelmi szakembert hamarosan csak azok a munkáltatók fognak foglalkoztatni, akiket rendszeresen ellenőriz a hatóság, tehát szem előtt vannak, vagy a külföldi anyacégük/megbízójuk követeli meg, vagy a munkáltatói tudatosság olyan szintjén állnak, ahol már felfogták a munkavédelem versenyképesség fokozó hatását, azaz jövedelmezőségre gyakorolt pozitív hatását. Valljuk meg, ez utóbbi szempontot vizsgálva, a honi munkáltatói társadalom igencsak elenyésző része áll ezen a tudatossági szinten.

Ennek egyenes következménye, hogy hiába van jogszabályban rögzítve a munkavédelmi szakemberek kötelező foglalkoztatása az ÖSSZES munkáltatónak, a munkavédelmi szakma teljesen piaci alapokra helyeződik át. Mindezek oda vezetnek, hogy a hatalmas túlkínálatot felvonultató munkavédelmi szakember „piac-ról” leginkább a legolcsóbb szolgáltatást nyújtókat keresik a munkáltatók, amelynek egyenes következménye a szakmai minőség romlása, azaz kijelenthető, hogy a jelenlegi gyakorlat erősen kontraproduktív.

Lehetőségek

Egyértelmű célként kell meghatározni ezen tendenciák megszűntetését, esetlegesen a hatásuk visszafordítását. Az „egyértelmű”-nek meghatározott célok érdekében érdemes megvizsgálni néhány lehetőséget. Célszerű különbséget tenni a felmerülő lehetőségek között az azonnali megvalósítást megengedő, azonnali hatást gyakorló vagy  hosszabb  szervezést igénylő és jövőbeli hatással bíró lehetőségek szerint:

• Kihasználva, hogy a vállalkozásoknak (munkáltatóknak) kötelezően rendelkezni kell már folyamatosan használt e-mail címmel, valamint cégkapus regisztrációval, a Kormányhivatalok rendszerén keresztül felmérést kell végezni a munkáltatók körében, hogy foglalkoztatnak-e munkabiztonsági vagy foglalkozás-egészségügyi szakembert, és ha igen, akkor milyen formában, illetve milyen szakembert, hivatkozva itt az adott személy azonosítására és konkrét munkabiztonsági végzettségére. Ez utóbbi nem kell meglepő legyen, hisz jogszabályi követelményeknek eleget tevő szakmai kompetenciáról és engedélyről beszélünk.
• Össze kell állítani egy rövid, pár oldalas, kivonatolt „induló csomagot”, amely tartalmazza a legszükségesebb előírásokat, kötelezettségeket (pl. kötelezően foglalkoztatandó szakemberek listája) egy-egy induló vállalkozás számára. A most (és innentől kezdve) a Cégbíróságon bejegyzésre kerülő vállalkozások, gazdasági társaságok kapják meg ezt az „induló csomagot” a bejegyzésük tényét közlő hivatalos értesítéssel egyidőben a cégkapus postaládájukba, ezzel némileg csökkentve hatályos rendeletekben foglalt kötelezettségek megsértésének esélyét.
• Munkavédelmi Hatóság ellenőrző tevékenységeit megvalósító kormánytisztviselői állomány ideális méretűre duzzasztása.
• A baleset- és egészségvédelem fontosságának gondolatát, gondolkodásmódját be kell vinni a kisgyermekkori oktatásba és nevelésbe. Az ezek megléténék IGÉNYÉT már óvodás – kisiskolás korban kell elültetni a következő generációk gondolkodásmódjába. Meg kell érteni, hogy a következő generáció(k) munkáltatói (döntéshozók) és munkavállalói (döntés előkészítők + végrehajtók) ülnek most (és mindenkor) az iskolapadokban.