Mi is az a fenntartható fejlődés?

A fenntartható fejlődés kifejezést (angolul: sustainable development) Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnöknek tulajdonítják, aki 1987-ben az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Világbizottsága akkori elnökeként tárta a világszervezet elé a róla elnevezett jelentést, amelynek célja a globális gazdasági fejlődés politi­káinak elemzése, kritizálása, illetve annak újragondolása volt, hogy mik veszélyeztetik a környezeti fenntarthatóságot. Akkor fogalmazódott meg az alaptézis, miszerint a fenntartható fejlődés az a fejlődési mód, amely „megfelel a jelen szükségleteinek anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemze­dékek saját szükségleteinek kielégítését”. Három pillére: a környezet, a társadalom és a gazdaság.

A ma általánosan elfogadott megközelítés szerint akkor lehet szó fenntartható fejlődésről, ha elfogadjuk a bolygónk természeti erőforrásai által állított korlátokat, amik egyúttal a társadalom egzisztenciá­lis feltételei. Ezek tiszteletben tartásával végezhető a gazdasági tevékenység.

Fontos megjegyezni, hogy a fenn­tartható fejlődés nem azonos a gazdasági növekedéssel. Jelen esetben a hangsúly a minőségi fejlődésen, nem a mennyiségi növekedésen van elsősorban.

Agenda 30

Fenntartható fejlődési célok, melyeket az ENSZ tagállamok 2015-ben elfogadtak:

Fenntartható-e a fejlődés a természeti erőforrások kapcsán?

A természeti erőforrások megfelelő mennyisége és minőségi állapota elengedhetetlen az emberi élet számára. A természeti erőforrások által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások a társadalom számára biztosított közvetlen és közvetett hasznokat jelenti. Ilyen hasznok a termeléssel összefüggő szolgáltatások (pl. élelem), a természeti körfolyamatokkal kapcsolatos szabályozó szolgáltatások (pl. klímaszabályozás), a támogató szolgáltatások (pl. tápanyag-körforgás), és a kulturális szolgáltatások (pl. pihenés, feltöltődés).

Szállópor-szennyezettség

A szilárdanyag-kibocsátás fő forrásai a városokban az alacsony környezetvédelmi besorolású járművek, az ipari, a háztartási és az egyéb tüzelés. A gumiabroncs és a fékek kopása ugyancsak növelik a levegő szilárdanyag tartalmát. Az Európai Unió határozott célja, hogy olyan szintre csökkenjen a közlekedésből származó szennyezőanyag-kibocsátás, ami az emberi egészségre és a környezetre csak minimális hatással bír. Az unióban jelenleg 40 μg/m³ a PM₁₀ (10 μm-nél kisebb átmérőjű szálló por) éves átlagos koncentrációjának a határértéke, ez alatt volt a lakosság átlagos kitettsége az unióban és Magyarországon is 2003 és 2018 között. A szállópor-szennyezettség 3 mérőállomáson a mért esetek több mint 15%-ában meghaladta 2019-ben a 24 órás határértéket (50 μg/m³), az éves határértéket viszont egyik állomáson sem.

PM10 szállópor-szennyezettség alakulása 2003-2020 között néhány magyarországi helyszínen

PM10 szállópor kibocsátásának alakulása 2000-2019 között néhány nemzetgazdasági ágazatot vizsgálva

További indikátorok alakulása a természeti erőforrások kapcsán

Különösen fájó, hogy olyan problémák megoldásában ismerünk meg romló tendenciát, melyet napjaink égetőbb kérdései között kezelhetnénk, illetve kezelnek is sokan, ám sajnos nem Magyarországon:

• • Hulladékkezelés, kifejezetten a csomagolási hulladékok helyzete
  • Környezetvédelmi ráfordítások, holott számtalan termék után fizet az ipar és a lakosság is környezetvédelmi termékdíjat, mint adónemet, mely az előbbi – csomagolási hulladékok – pont kérdését is megoldani kívánta volna a jogalkotó szerint
  • Energiaimport-függőség
  • Megújuló energiaforrások kihasználása

Megállapítások

A részletesebben vizsgált PM10 szállópor rögzített adatai alapján nem látunk drasztikus változást a 2015-ben elfogadott irányelveket követően, míg hosszabb időtávon elemezve is a szélsőségek normalizálása mellett inkább stagnáló tendencia figyelhető meg.

Tovább részletezve a többi indikátort, az alábbi egzakt állapotot láthatjuk, melyből az olvasó következtetéseket vonhat le a hazai környezetvédelmi szabályozások és intézkedések hatékonysága kapcsán: